Căutare

Törvényhozási kuriózumnak számít lassan, ami a kisebbségi törvénnyel történik a román parlamentben. Nem csupán az a természetellenes, hogy soha egy tervezet még nem bolyongott ennyit a bukaresti jogalkotási procedúra útvesztőiben. Hanem az is, hogy kezdeményezője, az RMDSZ, kormánypártként sem tudta elfogadtatni elképzeléseit a honatyákkal.

Az utca embere pedig úgy gondolná: a hatalmi pozícióba került alakulatokat többek között az különbözteti meg az ellenzéktől, hogy többségi parlamenti támogatottságuk révén képesek megvalósítani a kormányprogramba tömörített választási ígéreteiket.

Tudjuk, persze, hogy a 2004 végén hatalomra kerülő koalíció önmagában is kuriózum volt. Életre keltéséhez az kellett, hogy az elnökválasztáson Traian Băsescu az utolsó száz méteren legyőzze a szociáldemokrata Adrian Năstasét, államfőként pedig a parlamenti választásokon alulmaradt D. A. Szövetség mellé csábítsa a később „erkölcstelen megoldásnak” bizonyuló Konzervatív Pártot, illetve a választásokon még Năstase megszavazására buzdító RMDSZ-t. Nem tudni, hogy az elnök Dan Voiculescuékat mivel győzte meg. Markó Béláékat azonban többek között azzal, hogy megígérte: a kisebbségi törvény a kormányprogram része lesz. Az lett.

Tudjuk azt is, mi lett azután. A „miniszterelnöki lemondás lemondása” után a koalíció először megingott, Voiculescuék távozásával rogyadozni kezdett, majd a demokraták kipenderítésével recsegve-ropogva összeomlott. Így már a jelenlegi két kormánypárt – a liberálisok és az RMDSZ – parlamenti támogatottsága hússzázalékosra apadt.

S a kisebbségi törvény? A szociáldemokraták „természetes” ellenreakciói után először a koalíciós társ Konzervatív Párt, majd a szintén koalíciós társ Demokrata Párt – az államfő alakulata – torpedózta meg röviddel azután, miután a kormány, amelynek tagjai, elfogadta a tervezetet. (Így járt egyébként az ANI-törvény is, amelyet szintén elfogadott a kormány, de amelyet a parlamentben annak idején az RMDSZ kívánt megnyirbálni.)

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a kisebbségi törvény megrekedt. Amikor még azok a jogszabályok sem jutnak jobb sorsra, amelyek elfogadásáról majdhogynem konszenzus született a parlamentben. Az egyéni szavazókerületeket bevezető választási törvény megszavazásához minden feltétel adott volt, mégis elnöki ultimátum kellett ahhoz, hogy a holtpontról kimozduljon. Sőt, elfogadásáért a kormány kész bőrét is vásárra vinni, csakhogy az államfő által beígért referendumot elkerülje.

Ilyen körülmények közt az lenne igazán kuriózum, ha az RMDSZ tervezetét a jelenlegi összetételű parlament valaha is elfogadná.